2023. május 09.

2023. május 2-5. Erdély

2023. május 2-án, kedd hajnalban négy óra harminc perckor elindultunk a várva várt tanulmányi kirándulásunkra, Erdélybe. Közel három órás utazás után, háromnegyed 8-kor értünk Ártándra.

Az első megállónk Király-hágó volt, ahonnan megcsodálhattuk Erdély hóval borított hegycsúcsait, a csodálatos tájat. 24 fokos, napsütéses időben folytattuk utunkat, aminek következő állomása Bánffyhunyad volt. A Kalotaszeg „fővárosában” megtekintettük a református templomot, valamint a kertjében található Magyar Hősök emlék-kövét, majd folytattuk utunkat Kolozsvár felé, ahol az idegenvezető is várt bennünket. Sajnos a következő kb. másfél óra várakozással telt, mert egy hosszú útfelújítás mellett még baleset is volt, így csak araszolva haladtunk. Ekkor döntenünk kellett: vagy várost nézünk, vagy egyből a Tordai sóbányába megyünk. Mivel pályázatunk címe a „Só nyomában” volt, ezért választásunk a sóbányára esett, így a kolozsvári városnézés elmaradt, csak az idegenvezetőt vettük fel és buszból tekintettük meg a várost, viszont nevezetességeiről nagyon sokat beszélt nekünk Attila.

A sóbányát a hátsó bejáratnál közelítettük meg, majd a jegyek megváltása után elindultunk a több mint 100 méteres mélységbe. Sétánk során rengeteg érdekes dolgot tudhattunk meg a sóról, a bányászatáról és a bánya történetéről. Kipróbálhattuk a visszhangot, láttuk a sós tavat, ahol akár csónakázhattunk is, és kipróbálhattuk az óriáskereket is. Ezután utunk Székelyszentlélekre a Becsali panzióba vezetett, ahol vacsorával vártak bennünket. Szállásunk Farkaslakán volt, ahová vacsora után vitt el a busz bennünket. A két falu szinte össze volt nőve, a távolság is maximum 1 km volt.

A 2. napon, reggeli után már várt bennünket a busz, hogy folytassuk Erdély felfedezését. Első állomásunk egy székelyszentléleki általános iskola volt, ahová ajándékként könyvjelzőket, labdákat és édességet vittünk. Nem töltöttünk ott túl sok időt, de mindenki nagyon kedves és közvetlen volt velünk, szeretettel fogadtak minket. A búcsúzás után útnak indultunk, de még az út során az idegenvezető nagyon sokat mesélt a román oktatási rendszerről, a tanulók vizsgakövetelményeiről. Következő úticélunk Parajd volt, ahol a sóbányát tekintettük meg. A bejutás érdekesen történt, hisz egy csuklós autóbuszon jutottunk le a mélybe. Ám ekkor még nem értük el célunkat, következett 120 lépcsőfok, mire a bánya belsejébe jutottunk. Ott érdekes dolgokat láthattunk és hallhattunk. Volt ott kalandpark, egy óriási játszóház, egy somokozó, VR részleg, játékterem, barlangtemplom. Sokan kipróbálták a motor-szimulátort, illetve egyéb ügyességi játékokat. A sóbányából kiérve lehetőségünk volt egy kis vásárlásra, aztán újra buszra szálltunk és elindultunk a Medve-tóhoz. Szovátára érve megkaptuk az ebédünket, majd elindultunk a tóhoz. Itt nagyon sok érdekességet tudtunk meg a medvékről, a tó kialakulásáról, a sóról és a turizmusról is. A sétánk során az idegenvezető több tavat is megemlített, ami a közelben helyezkedik el. A medve-tó körbesétálása után visszamentünk a buszhoz és Korondra, a híres vásárvárosba mentünk, ahol lehetőségünk volt vásárolni. Következő megállónk Szejkefürdő volt, ahol megkóstolhattuk a falu borvizét, láttunk rengeteg székelykaput, majd a legnagyobb székelynek tartott Orbán Balázs sírját. Ezt követően a „székely főváros”, Székelyudvarhely nevezetességeit tekintettük meg: láttunk huszárszobrot, református iskolát és kollégiumot, a városházát, templomokat és legvégül a szoborparkot, ahol olyan történelmi személyiségeket láthattunk, akikről már tanultunk, illetve az előkészítő foglalkozásokon beszéltünk róluk.

A 3. napon első úticélunk Csíksomlyó volt. Bár az eső elkezdett esni, mégis csodálatos utunk volt, hiszen Erdély hegyei a felhőkbe burkolóztak. A zetelaki viztározó mellett elhaladva megérkeztünk Gyergyószentmiklósra, ahol láttuk az örmény templomot, idegenvezetőnk pedig a város nevezetességeiről, történelméről és jelenéről beszélt. A kegytemplomban megnéztük a csodatevő Szűz Mária szobrát. A templomban megtudtuk, hogy a szobor lábának megsimogatásával és Máriához való imával teljesülhet kívánságunk. A templomlátogatás után elindultunk a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz. A Békás-szoroshoz érve, a buszból kiszállva libasorban végigsétáltunk az 5 km hosszú szoroson, közben nagyon sok információval gazdagodtunk. A szoros a Kárpátokban található, tektonikus eredetű hegység, amely 1971 óta védett terület, a Békás szoros – Nagyhagymás Nemzeti Park része. Nevét a Békás-patakról kapta, amely egyben felelős a szoros kialakításáért. A folyó mellékvizei mind vadregényes, meseszép szurdokokat vájtak a mészkőbe. Láttuk a Pokol kapuját, ahol a hegyfalak csak néhány méter távolságra voltak, majd eljutottunk a Pokol tornácához, ahol már szélesedett az út, majd a Pokol torka következett, ami a leglátványosabb rész volt. A szoros végén várt bennünket a busz, és elindultunk vissza, a Gyilkos-tóhoz. Az idegenvezetőnk elmondta a tó nevéhez fűződő legendát, közben láttuk a rozsdás vörös víztükörből meredező fatörzsek csonkjait, ami igazi természeti ritkaság.

A 4. nap első megállója Fehéregyháza volt, ahol „Petőfi kútját” néztük meg. Nevét onnan kapta, hogy itt látták Petőfit utoljára élve. Utunkat Segesvárra tartva folytattuk, ahol a város történelmi központjával ismerkedtünk meg. Végigjártuk a diákok lépcsőjét, megnéztük a bástyákat, a református templomot, a régi városházát, majd az Óratornyot. Utunkat tovább folytattuk, Marosvásárhelyre mentünk. A város rövid bemutatása után az idegenvezető elköszönt tőlünk, mert Ő Erdélyben él és lakik.

A város volt az utolsó hely, ahol jártunk. A hazavezető úton többször megálltunk, majd a határhoz érve elbúcsúztunk Erdélytől, és már kb. tudtuk, 19-20 óra között fogunk hazaérni. Az iskola előtt már szüleink vártak bennünket. Fáradtan, de tele élményekkel öleltük meg őket.

Vissza